Van egy beszédes képem megint...:)

Amikor testbeszédről beszélünk, egy elég terjedelmes témakört kezdünk kibontani. Ez egy jelrendszer. Egy olyan nyelv, ami a lovaknál elsődleges szerepet játszik, az egyedek közti kommunikációban. Mi emberek is használunk testbeszédet, de nálunk ez másodlagos.

Ha lóval szeretnénk foglalkozni, akkor érdemes egy, az ő számára is érthető jelrendszert használni, ami megkönnyíti, és számára is élvezhetővé teszi a munkát. A testbeszédet nem úgy kell elképzelni, mintha karmesterként mutatnánk a lónak, hogy mikor mit tegyen, merre menjen. E kommunikációs formánál minden testrészünknek jelentőségteljes szerepe van.

Egy ménes megfigyelése közben, sok alapvető és funkcionális jelzést elsajátíthatunk. Az összes egyedek kódolt tulajdonsága, hogy olvassák a testbeszédet. Ennek alapján tudnak, vagy próbálnak megérteni a lovak minket is. A kommunikációban az egész test szerepet játszik. Pl.: fültartás, nyaktartás, vállak, végtagok, farok, stb. Jelző értéke van mindegyiknek! Bár anatómiai felépítésünk eltér a lovakétól, mégis tudunk hasonló módon kifejezőek lenni.

Nap, mint nap tapasztalom, hogy a lovak sokkal szívesebben követnek, ha testemet használva mutatom nekik a mozgásformát, vagy olyan testhelyzetet veszek fel, amit szeretnék, hogy kövessenek. Ők próbálnak megérteni minket, és reagálnak a testbeszédünkre. Fontos, hogy jól időzítsük az engedést, illetve jutalmazzuk is őket, hogy a sikerélmény ne maradjon el. Így tudjuk a lovakat a leghatékonyabban motiválni az együttműködésre. Figyelmesek lesznek a kéréseinkre, és élvezhető lesz számukra is a munka.  

A  kiegyensúlyozottság, nagyban függ az egymás közötti kommunikáció minőségétől. Ha egy ló számára követhetővé válunk, akkor az a belső nyugalmán, a külső megjelenésén és mozgásán is tükröződik. Egy jó vezetőt a ló természetes módon követ. A mozgása könnyed, erőlködéstől mentes, éppen csak a szükséges izmai dolgoznak. A fejét és nyakát leengedi, aminek mélysége is az elengedettség mértékéről tanúskodik. Békés a tekintete, és figyelmesen reagál az ember testbeszédére.

A lótól követelhető a dinamika, az akciós mozgás, és bármely látványos parádéelem. Ilyenkor a ló feszes, állandó készenlétben van, hogy mi a következő teljesítendő feladat, és közben ideje sincs a saját képességeit megmutatni. Ha valamit erővel, erőlködve, erőteljesen dolgozunk ki, abból sosem fog a természetes, könnyed mozgás megszületni. Vagy a mechanikus eszközök által, vagy a rá gyakorolt mentális nyomás miatt fogja kényszerülten végrehajtani a feladatát. 

Időigényesebb megtanulni a lóval a saját nyelvén kommunikálni, mint kitalálni valamit, és azt mechanikusan véghezvinni. A tapasztalatom az, hogy (sajnos) a ló, ha nincsen más út, akkor engedelmeskedik. Erre mondják, hogy az adott egyed engedelmes. Maga a szó, azon túl, hogy számomra negatív töltetű kifejezés, önmagától nem terem. Tehát dolgozni kell azon, hogy a lovat engedelmessé tudjuk nevelni. 

Célom, hogy a ló döntése legyen az együttműködés, és elfogadjon engem társként, akár a ménes tagjait. Így kényszerítés nélkül tudunk közösen magasabb szintre jutni a munka során.