Újra egy képpel bizonyítva fejtem ki a következő témát, amely fölött nem szabad elsiklani!

A képen három különböző típusú, méretű és temperamentumú lovam látható, akik (bár kissé elmosódott a kép) küllemi adottságaiktól teljesen függetlenül, egyszerre mozognak.

Összhangban, szinkronban, egységet alkotva.

Hogyan valósulhat ez meg?

A látszólag tanult, vagy tanított egységnek, a szinkronban végzett mozgás képezheti az alapját.

Ezt kezdetben egy adott lóval végzem, mivel könnyebb a dolga (dolgunk), ha csak egyfelől érkezik inger.

Úgy mozgok, hogy minden mozgásformához én adom meg a kezdő és befejező ingert, vagyis a testbeszédemmel jelzek a lónak. Akkor van lehetősége a testbeszédemre reagálni, ha azt a kezdetektől fogva általánosan, természetes módon, és mindig használom. Egy idő után a fizikális nyomást segítő eszközöket (pálca, szár+kötőfék) elhagyhatom, mert a ló megérti a jeleimet és azokra hasonló mozgással reagál is.

A ló testtartása és mozgása éppen olyan lesz, mint az enyém. Ez az egymásra hangolódás, szinkonizálódás folyamata.

Amikor több lóval foglalkozom egyszerre, akkor többnyire mindegyik rám figyel, és mindegyik engem követ. Ilyenkor a lovak egymáshoz közel mozognak, és sokszor egymás személyes terében tartózkodnak. Ha minden egyed elfogad vezetőként, akkor az egymás közötti dominancia nem számít. Ez kulcsfontosságú, hiszen ellenkező esetben konfliktusok és diszkomfortos állapotok alakulnának ki a közös munka során.

Soha sem kényszer számukra, hogy együtt dolgozzanak, mindig megkapják a szükséges időt, hogy elfogadják egymás közelségét!

Egy idő után a lovak egymásra is hangolódnak, elfogadják a társuk közelségét, és mindannyian a vezetőt követik. Ennek az egységnek mindenki a része. Minden egyed megőrzi saját egyéniségét, közben pedig szinkronizálódik a társaival is.

E kép felül csupán vizuális "bizonyíték". Az érzés akkor az igazi, amikor valaki ezt a saját bőrén tapasztalja meg.

Kívánom mindnyájótoknak, hogy átélhessétek!

Van egy beszédes képem megint...:)

Amikor testbeszédről beszélünk, egy elég terjedelmes témakört kezdünk kibontani. Ez egy jelrendszer. Egy olyan nyelv, ami a lovaknál elsődleges szerepet játszik, az egyedek közti kommunikációban. Mi emberek is használunk testbeszédet, de nálunk ez másodlagos.

Ha lóval szeretnénk foglalkozni, akkor érdemes egy, az ő számára is érthető jelrendszert használni, ami megkönnyíti, és számára is élvezhetővé teszi a munkát. A testbeszédet nem úgy kell elképzelni, mintha karmesterként mutatnánk a lónak, hogy mikor mit tegyen, merre menjen. E kommunikációs formánál minden testrészünknek jelentőségteljes szerepe van.

Egy ménes megfigyelése közben, sok alapvető és funkcionális jelzést elsajátíthatunk. Az összes egyedek kódolt tulajdonsága, hogy olvassák a testbeszédet. Ennek alapján tudnak, vagy próbálnak megérteni a lovak minket is. A kommunikációban az egész test szerepet játszik. Pl.: fültartás, nyaktartás, vállak, végtagok, farok, stb. Jelző értéke van mindegyiknek! Bár anatómiai felépítésünk eltér a lovakétól, mégis tudunk hasonló módon kifejezőek lenni.

Nap, mint nap tapasztalom, hogy a lovak sokkal szívesebben követnek, ha testemet használva mutatom nekik a mozgásformát, vagy olyan testhelyzetet veszek fel, amit szeretnék, hogy kövessenek. Ők próbálnak megérteni minket, és reagálnak a testbeszédünkre. Fontos, hogy jól időzítsük az engedést, illetve jutalmazzuk is őket, hogy a sikerélmény ne maradjon el. Így tudjuk a lovakat a leghatékonyabban motiválni az együttműködésre. Figyelmesek lesznek a kéréseinkre, és élvezhető lesz számukra is a munka.  

A  kiegyensúlyozottság, nagyban függ az egymás közötti kommunikáció minőségétől. Ha egy ló számára követhetővé válunk, akkor az a belső nyugalmán, a külső megjelenésén és mozgásán is tükröződik. Egy jó vezetőt a ló természetes módon követ. A mozgása könnyed, erőlködéstől mentes, éppen csak a szükséges izmai dolgoznak. A fejét és nyakát leengedi, aminek mélysége is az elengedettség mértékéről tanúskodik. Békés a tekintete, és figyelmesen reagál az ember testbeszédére.

A lótól követelhető a dinamika, az akciós mozgás, és bármely látványos parádéelem. Ilyenkor a ló feszes, állandó készenlétben van, hogy mi a következő teljesítendő feladat, és közben ideje sincs a saját képességeit megmutatni. Ha valamit erővel, erőlködve, erőteljesen dolgozunk ki, abból sosem fog a természetes, könnyed mozgás megszületni. Vagy a mechanikus eszközök által, vagy a rá gyakorolt mentális nyomás miatt fogja kényszerülten végrehajtani a feladatát. 

Időigényesebb megtanulni a lóval a saját nyelvén kommunikálni, mint kitalálni valamit, és azt mechanikusan véghezvinni. A tapasztalatom az, hogy (sajnos) a ló, ha nincsen más út, akkor engedelmeskedik. Erre mondják, hogy az adott egyed engedelmes. Maga a szó, azon túl, hogy számomra negatív töltetű kifejezés, önmagától nem terem. Tehát dolgozni kell azon, hogy a lovat engedelmessé tudjuk nevelni. 

Célom, hogy a ló döntése legyen az együttműködés, és elfogadjon engem társként, akár a ménes tagjait. Így kényszerítés nélkül tudunk közösen magasabb szintre jutni a munka során. 

Miért mondják azt, hogy a lovad/a kutyád a tükröd, és megmutatja neked, hogy te magad milyen vagy?

Először beszéljen helyettem e kép!

Létjogosultságom van arról, hogy a két barátom arcára, az akkori érzéseim ragadtak. Mögöttem kedves lótársam (Szirén), békés nyugalomban fekszik. Előttem ül Csézi kutyám, aki nagy vigyorral fókuszál az arcomra, és izgatottan várja az utasításomat. S én kettőjük között "gubbasztok", teljes békével és boldogan vigyorgok kis kutyámra. 

A két barátom lelkiállapota, az én állapotomat mintázza. Kényszerrel se nyugalmat, se bizalmat nem tudunk kivívni, legyen szó állatról, vagy emberről. Az ilyen érzések belülről jönnek, mélyről, amelyet az eredeti énünk üzentet a világ felé. Az állatok érzékenységüknél fogva hamar reagálnak a lelkiállapotunk változására, és ezt könnyedén felveszik.

Figyelem az embereket és a lovaikat miközben együtt vannak és dolgoznak. Az ember érzelmi állapota határozza meg a ló viselkedésének és reakcióinak összességét. Vajon mindnyájan tudatában vagyunk ennek?

Fontos azt felismerni, hogy az állatokon tapasztalt (szituációhoz kötött) pillanatnyi feszültség, sok esetben tőlünk származik. Ugyanakkor a boldogság, a figyelem és a koncentráció is éppen így működik.

Egy számomra idegen lóvalvaló foglalkozás, a gazdájáról és az általa alkalmazott bánásmódról is sokat elárul. Mozgás közben akadhat olyan nehézség, amit valóban a ló fizikai adottsága akadályoz. Azonban a mentális problémák javát a gazda bizonytalanságára, félelmeire és az ebből eredő erőszakra tudjuk visszavezetni.

Tehát megmásíthatatlan tény az, hogy a lovad tiszta és őszinte képet mutat rólad! Sajnos ritkán tapasztalom, hogy a lovazó emberek fejében ez jelen lenne. Pedig akkor tudunk a lovunkkal a leghatékonyabban fejlődni, ha megkeressük a probléma gyökerét. Így a megoldás útja is könnyebbé válik. 

Nincs szükség arra, hogy bűnbakot keressünk! Csak ismerjük fel a hibát, és orvosoljuk helyesen, de nem szégyen az sem, ha ehhez szükség esetén kérünk segítséget, megfelelő személytől.

Üdv mindenkinek ezen a szép lucskos szerda estén!

Úgy sejtem nem kell felvázolnom az időjárás okozta körülményeket. Bizonyára sok lótartó/állattartó tapasztalja a "nyakig sáros, ganés cupákolás" helyzetét. Nálunk a lovak komfortos beállóin kívül nincs lovazásra alkalmas fedett, száraz helység. Ennél fogva sajnos nem mindig tudunk érdemi munkát folytatni. Vagy még is?

Jó dolog, ha tudunk a hátrányból előnyt kovácsolni, de az is elég, ha egyáltalán eltudjuk a körülményeket fogadni. Ez a nap pont jó alkalom volt, hogy közömbösítsem magamat, a nedves, hideg, nyálkás, kissé szeles, nem éppen szemet gyönyörködtető télies időre, és annak hozadékára : csúszós, saras, biztonságos mozgásnak nem kedvező talajbeni körülményekre.

Ma ebben Pipacs volt a társam :). Röviden, néhány szót ejtenék róla. Ő egy 7 hónapos welsh pónicsikó, aki a ménesünk tagja. Születése óta ismerjük egymást. A foglalkozások során a bizalom kialakítására fektetem a legfőbb hangsúlyt. Erre hasznos időtöltés, a közös "jövés-menés". Karámban, legelőn, utcán, erdőn-mezőn sétálunk, hol lassú léptekkel, hol gyorsabbakkal. Együtt megállunk, hátralépünk, jön mellettem, jön mögöttem, éppen ahogy érzékeltetem vele, hogy "hol a helye". Közben persze nagyokat legeltetem, így élvezetesebb számára az együtt töltött idő. 

Ez az összehangolódás, vagy más szóval szinkronizálódás folyamata. Oda-vissza hatással vagyunk egymásra. Nincs két egyforma mozgású ló. Minden egyedre rá kell ráhangolódni, és a ritmusát, illetve a mozgáskultúráját felvenni. Időnként a lendületen és tempón változtatok, és ilyenkor a ló (ha figyel rám), akkor az én mozgásomhoz fogja a övét igazítani. Egyszerűnek hangzik, mert az is! Úgy működik igazán jól, ha kifejező testbeszéddel végezzük, és az elménkkel is maximálisan rá tudunk hangolódni. Semmilyen különleges adottságra nincs hozzá szükség. 

Én nem gombnyomásra működő "robot lovat" akarok képezni, hanem szeretném, hogy élvezhető legyen egy fiatal csikónak is a közös mozgás. Figyeljen rám és kövessen engem. Ez a tisztelet és a bizalom kiegyensúlyozása. Nincsen ún. bevált és működő technika, sem pedig sablonos feladatsorok összessége. A csikó, mint akár egy gyermek, játszva tanul a leghatékonyabban, de szerintem ez egy kifejlett egyedre is igaz. 

Pipaccsal, mint fiatal csikóval jelenleg az a célom, hogy elfogadjon engem. Én megmutatom neki a mozgalmas nagyvilágot, és közben rengeteg, neki még ismeretlen és új helyzettel találkozik. Minden pozitívan megélt történés során, a saját önbizalma erősödik. Közben a felém táplált bizalma is egyre csak nő. A ló bizalma jól érezhető, és stressz helyzetben szemmel láthatóvá válik.

A mai nap időjárása jó lehetőség volt mindkettőnk komfort zónájának a bővítésére. Hogy utaljak a bejegyzés címére,  motiválatlan hangulatomban, erőt vettem magamon, hogy alkossak valami marandót ezen a nem túl vidám napon. Első körben közömbösítettem magamat a sáros és nedves körülményekkel. Kimondani könnyű, de aztán neki is kell lendülni... :D. Így hát megcéloztuk Pipaccsal a lószállítót.

A csikót lószállítóval hoztuk el a pónitenyészetből, azonban nem volt számára a legpozitívabb kimenetelű élmény. Csak az anyja után volt hajlandó a futóba bemenni, viszont az anyja levezetése, mindkettőjük számára egyben az elválasztás pillanat is volt. Egyedül maradt egy nagy "dobozban", lekötve, ami minden csak nem pozitív egy csikó életében. 

A csatolt kép és videó összesíti azt, hogy Pipaccsal való kapcsolatban szemmel látható és számomra egyértelműen érezhető bizalom ékeskedik. 

Örömmel töltött el minden vele töltött másodperc! :) Kívánok hasonló boldogságot mindenkinek!

Üdvözöllek Téged kedves olvasó!

A blogomat a mai napon elindítom, illetve ez itt, és most megtörtént. Szeretnék minél több hasznos információt átadni és tanulságos élmény beszámolóval, rendszeresen működő blogot működtetni.

Első körben a "ki?", "hogyan?", "mi célból?", klasszikusan felmerülő kérdéseiteket fogom megválaszolni, még ha többeteknek már van némi sejtése részletekről...

Én egy olyan bánásmód képviselője és tanítója vagyok, amely az élőlények közötti megértést és együttműködést segíti. Jelenleg lovakkal és emberekkel van dolgom a mindennapjaimban. Saját tapasztalataimon alapszik minden, amit teszek, illetve mondok bármely előadásomon. Legyen szó oktatásról, vagy show műsoron előadásról.

Legfőbb tanítóim a lovak. Őket megfigyelve, köztük mozogva és létezve kiismertem a testbeszédüket és működésüket. Testbeszédük képezi kommunikációjuk alapját. Megtanulhatjuk ezt az ún. jelrendszert, amelyet a genetikának köszönhetően minden ló ismer és ért. Ez valóban így van! Gondoljunk csak bele, a ló hamarabb reagál egy kéz mozdulatra, egy kézzel való legyintésre, vagy bármilyen testmozdulatunkra, mint ha egy számára ismeretlen vezényszót önmagában kimondanánk. Persze idővel megtanulnak szavakhoz kötni mozgásformákat, ha ahhoz mindig egyforma jelzés társul. Egy idő után tényleg elegendő lesz a feladatot szóban kérni. Ehhez azonban mindenképpen kell egy állandó jelrendszer, ami az adott vezényszóhoz/feladathoz tartozik. Tehát megmutatom egy, a ló számára érthető jelrendszerrel, a testbeszéddel, hogy mit kérek tőle.  Így tud a ló minket megérteni. Fordítva is így van. Mivel csekély hangjelzést használ a mindennapokban egy ménes, csak a testbeszéd helyes értelmezésével tudjuk a lovak viselkedését megfejteni.

Alapvetően könnyű őket megérteni. Én lótartó és tenyésztő szakon végeztem, egy vidéki szakközép iskolában, ahol megtanították nekünk, hogy bizonyos külső formai jegyekről, milyen belső tulajdonságra tudunk következtetni. Többnyire bejön és nekem hasznos szokott lenni, különösen egy számomra ismeretlen egyednél, az első találkozáskor. 

A lovak természete sokféle, pont mint az embereké. Nekem nincsenek sablonjaim, amit az ún. lótípusokra mérnöki pontossággal rá lehet húzni. A lovat először szeretem fejben (a saját szememmel végig mérve) kiismerni. Aztán következik az együtt töltött idő és foglalkozás során a fizikai kitapasztalás. Felesleges előre pontról pontra szervezni, és menetrend szerinti edzéstervet kialakítani, hiszen élőlényről van szó, aki rám és az adott szituációra fog reagálni. A ló és én hatással vagyunk egymásra. Fontosnak tartom, hogy elegendő teret kapjon, arra hogy önmagát megmutathassa. Ha bezárom és nem engedem őt kinyílni, így akár önhatalmúlag uralkodhatom is rajta...de akkor mennyit ér az egész? Létezhet így élő/működő kapcsolat a ló és köztem?

Véleményem szerint nem. Nekem viszont nagyon fontos, hogy a ló önmaga legyen, éppen mint én. Tapasztalatból mondom és írom, hogy sokszor a lovazás elmehet egy önismereti tréningnek is :). Számomra egy jó önkontroll és fizetett edző nélküli fejlődésre is nagyszerű lehetőséget ad az, hogy sok-sok új szituációban van részem lovazásaim során.