Újra egy képpel bizonyítva fejtem ki a következő témát, amely fölött nem szabad elsiklani!

A képen három különböző típusú, méretű és temperamentumú lovam látható, akik (bár kissé elmosódott a kép) küllemi adottságaiktól teljesen függetlenül, egyszerre mozognak.

Összhangban, szinkronban, egységet alkotva.

Hogyan valósulhat ez meg?

A látszólag tanult, vagy tanított egységnek, a szinkronban végzett mozgás képezheti az alapját.

Ezt kezdetben egy adott lóval végzem, mivel könnyebb a dolga (dolgunk), ha csak egyfelől érkezik inger.

Úgy mozgok, hogy minden mozgásformához én adom meg a kezdő és befejező ingert, vagyis a testbeszédemmel jelzek a lónak. Akkor van lehetősége a testbeszédemre reagálni, ha azt a kezdetektől fogva általánosan, természetes módon, és mindig használom. Egy idő után a fizikális nyomást segítő eszközöket (pálca, szár+kötőfék) elhagyhatom, mert a ló megérti a jeleimet és azokra hasonló mozgással reagál is.

A ló testtartása és mozgása éppen olyan lesz, mint az enyém. Ez az egymásra hangolódás, szinkonizálódás folyamata.

Amikor több lóval foglalkozom egyszerre, akkor többnyire mindegyik rám figyel, és mindegyik engem követ. Ilyenkor a lovak egymáshoz közel mozognak, és sokszor egymás személyes terében tartózkodnak. Ha minden egyed elfogad vezetőként, akkor az egymás közötti dominancia nem számít. Ez kulcsfontosságú, hiszen ellenkező esetben konfliktusok és diszkomfortos állapotok alakulnának ki a közös munka során.

Soha sem kényszer számukra, hogy együtt dolgozzanak, mindig megkapják a szükséges időt, hogy elfogadják egymás közelségét!

Egy idő után a lovak egymásra is hangolódnak, elfogadják a társuk közelségét, és mindannyian a vezetőt követik. Ennek az egységnek mindenki a része. Minden egyed megőrzi saját egyéniségét, közben pedig szinkronizálódik a társaival is.

E kép felül csupán vizuális "bizonyíték". Az érzés akkor az igazi, amikor valaki ezt a saját bőrén tapasztalja meg.

Kívánom mindnyájótoknak, hogy átélhessétek!