Miért mondják azt, hogy a lovad/a kutyád a tükröd, és megmutatja neked, hogy te magad milyen vagy?

Először beszéljen helyettem e kép!

Létjogosultságom van arról, hogy a két barátom arcára, az akkori érzéseim ragadtak. Mögöttem kedves lótársam (Szirén), békés nyugalomban fekszik. Előttem ül Csézi kutyám, aki nagy vigyorral fókuszál az arcomra, és izgatottan várja az utasításomat. S én kettőjük között "gubbasztok", teljes békével és boldogan vigyorgok kis kutyámra. 

A két barátom lelkiállapota, az én állapotomat mintázza. Kényszerrel se nyugalmat, se bizalmat nem tudunk kivívni, legyen szó állatról, vagy emberről. Az ilyen érzések belülről jönnek, mélyről, amelyet az eredeti énünk üzentet a világ felé. Az állatok érzékenységüknél fogva hamar reagálnak a lelkiállapotunk változására, és ezt könnyedén felveszik.

Figyelem az embereket és a lovaikat miközben együtt vannak és dolgoznak. Az ember érzelmi állapota határozza meg a ló viselkedésének és reakcióinak összességét. Vajon mindnyájan tudatában vagyunk ennek?

Fontos azt felismerni, hogy az állatokon tapasztalt (szituációhoz kötött) pillanatnyi feszültség, sok esetben tőlünk származik. Ugyanakkor a boldogság, a figyelem és a koncentráció is éppen így működik.

Egy számomra idegen lóvalvaló foglalkozás, a gazdájáról és az általa alkalmazott bánásmódról is sokat elárul. Mozgás közben akadhat olyan nehézség, amit valóban a ló fizikai adottsága akadályoz. Azonban a mentális problémák javát a gazda bizonytalanságára, félelmeire és az ebből eredő erőszakra tudjuk visszavezetni.

Tehát megmásíthatatlan tény az, hogy a lovad tiszta és őszinte képet mutat rólad! Sajnos ritkán tapasztalom, hogy a lovazó emberek fejében ez jelen lenne. Pedig akkor tudunk a lovunkkal a leghatékonyabban fejlődni, ha megkeressük a probléma gyökerét. Így a megoldás útja is könnyebbé válik. 

Nincs szükség arra, hogy bűnbakot keressünk! Csak ismerjük fel a hibát, és orvosoljuk helyesen, de nem szégyen az sem, ha ehhez szükség esetén kérünk segítséget, megfelelő személytől.