Üdv mindenkinek ezen a szép lucskos szerda estén!

Úgy sejtem nem kell felvázolnom az időjárás okozta körülményeket. Bizonyára sok lótartó/állattartó tapasztalja a "nyakig sáros, ganés cupákolás" helyzetét. Nálunk a lovak komfortos beállóin kívül nincs lovazásra alkalmas fedett, száraz helység. Ennél fogva sajnos nem mindig tudunk érdemi munkát folytatni. Vagy még is?

Jó dolog, ha tudunk a hátrányból előnyt kovácsolni, de az is elég, ha egyáltalán eltudjuk a körülményeket fogadni. Ez a nap pont jó alkalom volt, hogy közömbösítsem magamat, a nedves, hideg, nyálkás, kissé szeles, nem éppen szemet gyönyörködtető télies időre, és annak hozadékára : csúszós, saras, biztonságos mozgásnak nem kedvező talajbeni körülményekre.

Ma ebben Pipacs volt a társam :). Röviden, néhány szót ejtenék róla. Ő egy 7 hónapos welsh pónicsikó, aki a ménesünk tagja. Születése óta ismerjük egymást. A foglalkozások során a bizalom kialakítására fektetem a legfőbb hangsúlyt. Erre hasznos időtöltés, a közös "jövés-menés". Karámban, legelőn, utcán, erdőn-mezőn sétálunk, hol lassú léptekkel, hol gyorsabbakkal. Együtt megállunk, hátralépünk, jön mellettem, jön mögöttem, éppen ahogy érzékeltetem vele, hogy "hol a helye". Közben persze nagyokat legeltetem, így élvezetesebb számára az együtt töltött idő. 

Ez az összehangolódás, vagy más szóval szinkronizálódás folyamata. Oda-vissza hatással vagyunk egymásra. Nincs két egyforma mozgású ló. Minden egyedre rá kell ráhangolódni, és a ritmusát, illetve a mozgáskultúráját felvenni. Időnként a lendületen és tempón változtatok, és ilyenkor a ló (ha figyel rám), akkor az én mozgásomhoz fogja a övét igazítani. Egyszerűnek hangzik, mert az is! Úgy működik igazán jól, ha kifejező testbeszéddel végezzük, és az elménkkel is maximálisan rá tudunk hangolódni. Semmilyen különleges adottságra nincs hozzá szükség. 

Én nem gombnyomásra működő "robot lovat" akarok képezni, hanem szeretném, hogy élvezhető legyen egy fiatal csikónak is a közös mozgás. Figyeljen rám és kövessen engem. Ez a tisztelet és a bizalom kiegyensúlyozása. Nincsen ún. bevált és működő technika, sem pedig sablonos feladatsorok összessége. A csikó, mint akár egy gyermek, játszva tanul a leghatékonyabban, de szerintem ez egy kifejlett egyedre is igaz. 

Pipaccsal, mint fiatal csikóval jelenleg az a célom, hogy elfogadjon engem. Én megmutatom neki a mozgalmas nagyvilágot, és közben rengeteg, neki még ismeretlen és új helyzettel találkozik. Minden pozitívan megélt történés során, a saját önbizalma erősödik. Közben a felém táplált bizalma is egyre csak nő. A ló bizalma jól érezhető, és stressz helyzetben szemmel láthatóvá válik.

A mai nap időjárása jó lehetőség volt mindkettőnk komfort zónájának a bővítésére. Hogy utaljak a bejegyzés címére,  motiválatlan hangulatomban, erőt vettem magamon, hogy alkossak valami marandót ezen a nem túl vidám napon. Első körben közömbösítettem magamat a sáros és nedves körülményekkel. Kimondani könnyű, de aztán neki is kell lendülni... :D. Így hát megcéloztuk Pipaccsal a lószállítót.

A csikót lószállítóval hoztuk el a pónitenyészetből, azonban nem volt számára a legpozitívabb kimenetelű élmény. Csak az anyja után volt hajlandó a futóba bemenni, viszont az anyja levezetése, mindkettőjük számára egyben az elválasztás pillanat is volt. Egyedül maradt egy nagy "dobozban", lekötve, ami minden csak nem pozitív egy csikó életében. 

A csatolt kép és videó összesíti azt, hogy Pipaccsal való kapcsolatban szemmel látható és számomra egyértelműen érezhető bizalom ékeskedik. 

Örömmel töltött el minden vele töltött másodperc! :) Kívánok hasonló boldogságot mindenkinek!